Nem Érdekel Más Csak A Diósgyőr
7 hozzászólás
Nem érdekel más… – Fociológus
- Nem érdekel más csak a diósgyőr 2018
- Samsung alulfagyasztós hűtőszekrény no front de gauche
- Zeneszöveg.hu
- Gametwist 777 ingyenes nyerőgépek kaszinó bonus sans depot
- Nem érdekel más csak a diósgyőr youtube
- Nem érdekel más csak a diósgyőr 5
- Soy luna játékok online 500 games
- Minden idők 100 legjobb gitárosának listája (Rolling Stone magazin) – Wikipédia
- Az internet olyan mint a pocsolya 4
- Nem érdekel más… – Fociológus
Ősi fegyver a közös éneklés. Nemcsak megrettentheti az ellenfelet, de saját magunk önbizalmát is az egekbe lökheti, hiszen az együvé tartozás igen hatásos és közben pofonegyszerű kifejezési módja. A szurkolói nóták és azok közös éneklése, illetve ordibálása a futball alapvető velejárója. Íme, a kedvenc rigmusaink. Soha az életben nem fogom elfelejteni azt az élményt, amit a budakeszi ultrák okoztak nekem. Egy BLSZ III-as meccsen, amikor otthon fogadták a Hidegkúti SC-t, én pedig a vendég csapat videósaként néztem a meccset, hallhattam a hazai csapat fanatikusainak egyik kedvenc rigmusát, ami az ismer ős dallamra írva így hangzott: "Nem érdekel más, csak az erőszak, meg a nagy csöcsök és az análszex. " 1:27-től az idézett nóta: Gondolom, az eredeti minden focirajongónak ismer ős. A budakeszi verzióval éles kontrasztban áll, ahogy egy 2011-es felvételen egy miskolci kislány énekli a DVTK indulóját. Imádnivaló videó, úgyhogy err ől a listáról kihagyhatatlan ez a darab, pláne ama szupercuki pillanat miatt, amikor az éneklésbe bekapcsolódik a többezer diósgyőri ultra, ami egy kicsit meghökkenti a kilencéves Pannit, aki némi elakadás után azért folytatja a dalt.
Amíg Élek Én
"Az sem segít, hogy a kisebbségi tulajdonost képviselő fideszes városvezetés sem támogatja teljes mellszélességgel a csapatot, merthogy a tulajdonos (a Népszavát is megvásárló Leisztinger Tamás - a szerk. ) nem az ő "almukból" való: vagyis a fiúknak egy kicsit ellenszélben kell küzdeniük, míg a többieknek hátulról passzátszelet fújnak" – mondta egy másik rajongó. Mindjárt hozzá is tette, hogy ezért ősszel olyan polgármestert kellene választania a városnak, akinek mellkasában "valódi diósgyőri szív dobog". Hogy milyen ez a "szív", arra a kérdésre a csapat rajongói oldalán talált, "Mama Tanya" néven jegyzett szurkolónak a sorsdöntő meccs előtt íródott néhány sora felel: "hányszor kullogtunk földig érő orral haza? Miattatok! De mégis mentünk mindig és mindig veletek. Védtük a címert, a Diósgyőr nevet, a hűségünket, a szenvedélyünket. Most is menni fogunk, sokan, nagyon sokan. Mert ünnepelni akarunk, tombolni a sikerért és élvezni a győzelem mámorát. Figyelsz, diósgyőri futballista? Nem miattatok megyünk tizenháromezren.
No de elég a komolytalanságból, amikor számunkra oly drága emberek azért tévedtek erre az oldalra, hogy egy You'll never walk alone -hoz, vagy egy Hajrá Fradi! -hoz, netán a Loki-indulóhoz hasonló újdonsággal ismerkedhessenek meg! Több szempontból is hálás lehetek gimnáziumi töritanáromnak, de ha egy dolgot kéne megneveznem: mi a legfontosabb, amit t őle tanultam, akkor az (Gavrilo Princip bűntársainak neve Vazo Csubrilovicstól Danilo Ilicsig helyett) a Paokara. Görögországban az ultrák – függetlenül attól milyen sportrendezvényen vannak – olyan félelmetes hangulatot tudnak kelteni, hogy még egy videó nézése közben is belém fagy a húgy. A PAOK drukkerei pedig mind közül a leghangosabbak, és ezt a dallamot, ha az ember egyszer hallja, nem felejti. És valósznűleg minden egyéb testnedv is elhagyná a szervezetemet, ha ebbe a földi pokolba, az amszterdami éjszakába, egy Feyenoord elleni győztes meccs utáni partiba csöppennék. Ez a Tifosi Amsterdam, amit ől minden együgyű rotterdaminak a lábába száll a bátorsága, és addig fut, amíg jól el nem rejtőzik valami hollandus kanális legeldugottabb zugában, hogy soha többé ne kerüljön szembe egyetlen ajaxossal se.
Egy-két-há, nem túl bonyolult, de legalább rohadt hangosan lehet üvölteni törökül. A Besiktas fanatikusai a Çarşı csapatába tömörülnek, és olyan performance-ot tolnak meccsr ől meccsre, hogy a Youtube-on nézve is kettéreped bele a hangszóróm. Van pár brutál verzió ezekből a felvételekből, és akármelyiket nézi is az ember, végig az a benyomása marad, hogy lerepül a feje, ha tovább hallgatja, amint 40 000 elvetemült török torkaszakadtából üvölti, hogy "Besiktas hersey sensin" (ami nagyon szabad fordításban azt jelenti, hogy a Besiktas a mindenem). Hasonlóan számolós mókát játszanak Törökországban másutt is, így a Galatasaraynál is, de a Besiktas szurkolói serege igazi lidércnyomást jelenthet bármilyen ellenfélnek. Ha pedig Dél-Amerikába tekintünk, ahol aztán tényleg mindenre képesek a szurkolók imádott csapatukért, nehezen találnák lehengerl őbbet a Flamengo ultráinál. Mindenféle összesítésben és listán, amit ehhez a cikkhez átnéztem, ott vannak a riói csapat himnuszai és fanatikusai. Persze a Maracanában megvan minden feltétel ahhoz, hogy a vendégcsapat játékosai már az első percben meg legyenek félemlítve.